"S most, miután e vár topografiájáról kellő fogalommal bir a t. olvasó, bizonynyal ohajtaná, miként magam is tevém, e vár multjára bármi kis világot vető adatnak is nyomára jutni, de fájdalom! ha ilyen létezett is, ma már nyomtalanul eltünt, sőt még a hagyomány is kihat e várról a nép közül, elanynyira, hogy még csak neve sem maradt fenn a kiváncsi utókor számára. A néprege óriások által épitteti e várat, s roppant kincset hisz ott elrejtve, azért e hit nyomán egész társulatok alakultak, melyek éveken át ásták-fúrták a hegyet, a nélkül, hogy a vélt kincset feltalálniok sikerült volna, csakis azt eredményezve, hogy ezen kutatók aknái néhol a fal vonala alá is bevitetvén, azoknak leomlását és megsemmisülését siettetni fogják. Egyik kincskutató mondá nekem, hogy ásás közben egy sziklaüregekben másfél öl magasságu roppant embertestekre akadtak, melyek az érintésnél összeomlottek. Egy nagyon öreg ember pedig azt beszéli, hogy az ő gyermekkorában még a falak mindenütt 6–8 öl magasak voltak, s a kapubástya épen állott, s a kapu felett irásos kő is volt, melyet semmiféle ember elolvasni nem tudott, pedig ő az öreg papot is elvezette oda, s az eleget törte rajta a fejét; másik homályos hagyomány Veneturné várának mondja, s ekként a Bereczk mellett ily nevü várral lenne kapcsolatban, végre a mindenik közt legérdekesebb szóhagyomány meg azt mondja, hogy az Almás,illetőleg Álmos vára volt, igy neveztetvén az e várat épitett Álmos fejedelemről; továbbá Almás (melynek most is határán fekszik) lakói e várból települtek le a mostani faluba, melynek eredeti neve nem Almás, hanem Álmos volt, s csak később idomittatott Almássá. Ez utóbbi hagyomány tetszik nekem legvalószinübbnek, s mivel feltalált várunknak valami nevet kell adnunk, tehát kereszteljük azt Álmos várának. Várunkon felül egy szép sziklaszálat Sólyomkőnek neveznek; mondják, hogy ott régen sólymokat tenyésztettek a várur számára."

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása