"Kereszturtól délre a Maros és Nyárád közti hegyfok egyik magaslatát Búcsú padnak hagyományok szerint azért hivják, mivel ott régen a katholikus korban búcsút jártak; más hagyomány szerint azért, mert régi harczias időkben, midőn a véres kard meghordozásakor az egész székelység fegyvert fogott, hon maradó rokonaik, feleségeik, kedveseik idáig el szokták volt kisérni, s itten a Székelyföld határán levő helyen búcsúztak el a harcz vészei közé távozó kedveseiktől. E búcsúvétel egy megható nemzeti ünnepély volt, a szülő itt áldá meg fegyverét a harczosnak, mondván: „ugy harczolj vele, hogy hazádnak, s nekem becsületet szerezz”; a szerető azt mondá a fiatal leventének: „ugy térj vissza, hogy büszkén ölelhesselek keblemre”; szóval ez nem volt siránkozó, pityergő búcsúzás, hanem oly biztató útrabocsátás, mint a minővel a spártai anya küldte harczra fiait."

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása